Van egy laborlelete, amiben sok a csillag, de tünetei a kezelés ellenére sem múlnak? Esetleg kevés a csillag, azt hihetnénk, hogy minden rendben van, mégis rosszul érzi magát? Akkor érdemes újra áttekinteti az eredményeket a funkcionális labordiagnosztika segítségével. Hiszen minél több információ áll rendelkezésre, annál könnyebb a valódi okokat célozva visszajuttatni a szervezetet az egészséges állapotba, ami jó esetben elvezet a tünetmentességhez. Vagyis a hagyományos laborlelet elemzésektől eltérően a nem „van csillag – nincs csillag” alapon értelmezni a paramétereket, hanem valóban funkcionálisan tekinteni az értékekre.

Mi történik a funkcionális labordiagnosztika során?

Mindenekelőtt fontos leszögezni azt, hogy amikor hozzám fordul bármilyen panasszal, akkor soha nem a tünetek gyógyításán van a fókusz. Sokkal inkább az a cél, hogy a kellemetlenségek hátterében álló valódi okok feltárásra kerüljenek. A funkcionális labordiagnosztika hatalmas segítség ehhez. A vizsgálatot követően a páciens egy körülbelül 25 oldalas írásos kiértékelést kap, amely minden fontos információt tartalmaz azon értékekkel kapcsolatban, amelyek jelzik, mi történik éppen a szervezetben. Emellett kézhez kap egy úgynevezett egyensúly-helyreállítási tervezetet is, amely a korábban felsorolt információk birtokában kitér arra is, hogy mely területek igényelnek beavatkozást és helyreállítást. Rámutathatnak az apró, funkcionális eltérések olyan egyensúlyzavarokra is, amikből esetleg csak évek múlva lesz diagnosztizált betegség, ha nem történik időben beavatkozás.
Hangsúlyozandó, hogy ezen diagnosztika során pácienst minden tünetével, életkörülményeivel, nem egyszer környezetével együtt elemezzük, így sokkal könnyebben megállapítható, hogy milyen úton kell a gyógyítást elkezdeni. Nagyon sok időt szánok az elemzésre, egy igen költséges szoftvert használok, ami persze nem helyettem elemez, de számításokat végez és segít abban, hogy folyamatokra fényt derítsek ideje korán. Nagyon sokszor előfordul, hogy már jelentkezik tünet, de senki nem gondol arra, hogy e mögött komolyabb okok is állhatnak.

Milyen területeket érint a diagnosztika?

Tíznél több olyan fontos terület van, amit mi ún. funkcionális működési indexnek nevezünk és a szervezet egyensúlytalanságára utal. Ide sorolandó például a hormonális, bélrendszer, a mellékvese, az epefunkció, az immunfunkció. Mindez kiegészül azokkal a működési indexekkel és tápanyag, valamint speciális mikrotápanyag indexekkel, amelyekből értelemszerűen a szervezet makro- és mikrotápanyag hiányaira, igényére vonatkozóan kapunk részletes információt.

Miért fontos a mikrotápanyagok státusza?

Nagyon sok információt ad nekem a laborértékelés a létfontosságú mikrotápanyagok státuszáról a szervezetben. Hangsúlyozandó, hogy nem csak azokról a mikrotápanyagokról van szó, amiket effektíve mérni lehet a vérben, hanem amik hiányára, vagy esetleg többletére egyéb paraméterekből, összefüggésekből is következtetni lehet. A mikrotápanyagok szükségességét így szinte mindenkinél személyre szabhatjuk. Léteznek olyan mikrotápanyagok, amelyekre alapvetően mindenkinek szüksége van, mert hiányuk rengeteg alapvető élettani funkciót befolyásol. Viszont sok olyan is van, amit csak a páciens adott problémájára fókuszálva szükséges figyelembe venni.

Mi a különbség a hagyományos és a funkcionális labordiagnosztika között?

A hagyományos laborértékek -tól-ig határának megállapításánál számba veszik az egynapos csecsemő is, a többféle krónikus betegséggel küzdő középkorú nő és férfi, valamint az egészen idős korú emberek értékeit is. Ezek az átlagértékek pontosan emiatt nem feltétlenül az egészség mutatói. A hagyomány labor esetében, amikor már csillagozott az érték, sokszor diagnózis is van a háttérben és mint derült égből a villámcsapás ébred rá a páciens, hogy esetleg komoly gond is lehet. Mert nem egyszer fordul elő az, hogy egy hagyományos szemlélettel gondolkodó orvos ránéz erre a csillagozott leleltre és gyógyszert ír fel, vagy rosszabb esetben műtétet javasol, esetleg azt mondja, hogy tessék egészségesebben étkezni, kerülni a stresszt, és sokat mozogni. A funkcionális laborértékelésben figyelembe vett értékek azonban alatta, vagy esetleg fölötte lehetnek a hagyományos „normál” tartománynak. A szervezet ugyanis egyrészt ily módon jelez, hogy kibillent az egyensúlyi tartományból akár tünetek nélkül is, másrészt pedig minél kisebb az eltérés ezektől az úgynevezett funkcionális tartományoktól, annál könnyebben és esetleg hamarabb visszafordíthatók a folyamatok. Jó példa minderre a B12 vitaminszintet, ahol a laboratóriumi normál tartomány igen széles, már 200 körüli alsó értéket is elfogadhatónak tart, míg funkcionálisan kb. 400-450 alatt elégtelen a szint.

A krónikus gyulladásokra is fényt deríthet a funkcionális labordiagnosztika!

Ha a rendelőmbe látogat, biztos lehet abban, hogy még mielőtt a kezembe kapnám a laborleletet, jóval több vizsgálatot kérek a pácienstől, mint amit egy hagyományos „alap” vérkép vagy „rutin” laborvizsgálat jelent. Vallom azt, hogy a krónikus gyulladás az alapvető civilizációs betegségek alapja, ezek a folyamatok önmagában is kimerítik a szervezet tápanyagraktárait, tehát itt is érvényes, hogy az értékek a funkcionális optimumban legyenek, ne pedig „csak” a laboratóriumi normál tartományokban.

Azért is szentelek ennyi időt a mikrotápanyag egyensúlynak, mert a vérszérumban mért értékek nem mindig korrelálnak a szövetekben levő szinttel, tehát nekem nagyon fontos információt adnak a többi laborparaméterek ahhoz, hogy összeálljon a mozaik, a tápanyagok egymással való kölcsönhatásáról nem is beszélve.

Speciális mikrotápanyag-státusz

A speciális mikrotápanyag-státusz során a funkcionális labordiagnosztika körülbelül tizenkettő paramétert néz hiány, illetve többlet szempontjából.

E funkcionális értékek információkat ad arra nézve, hogy a mikrotápanyag pótláson és az étkezésen kívül mik azok a súlyozott életmódpillérek, amelyekkel foglalkoznunk kell. Ide sorolandó például az alvás, a testmozgás és stresszmenedzsment is.

Én személy szerint nem szoktam a betegeket belehajszolni első körben nagyon drága emésztőrendszeri vizsgálatokba, sok olyan mutató van a laborban, ami például önmagában is bélrendszeri funkciózavarra utal hat. A terápiás vonal így is, úgy is ugyanaz és a későbbiekben bármikor kérhetünk kiegészítő vizsgálatokat, ha szükséges.
Az írásos kiértékelés és az arra épülő konzultációk nyomán pedig a páciens elindulhat egy teljesen újfajta élet felé, hiszen nem lesz olyan területe a szervezetének, amely szinte ne esett volna alapos vizsgálat alá a funkcionális labordiagnosztika segítségével.